mindig amikor elkezdek sigur róst hallgatni, akkor jön el az a hangulat. az a  hangulat ami nagyon fáj, de mégis olyan kényelmes mint apukám összes lyukas, kinyúlt faforgács illatú pulóvere, amit néha felvettünk. ez az az érzés amiben mindig otthonosan mozgok. minden fájdalmam eszembe jut, de valahogy egyik sem izgat igazán, minden csak úgy van és én ezt teljes nyugalommal elfogadom. valahogy ezekben a késői órákban a takk-kal a háttérben minden rossz emlékem ezt a furcsán kényelmesen fájdalmas formát ölti. már nem keresek egyikre sem megoldást, nem gondolom át századjára is, hogy hol, mit rontottam el, mit kellett volna máshogy csinálni. de erre csak ez a zene képes, még most így is hogy vasárnap 22:22 van (upsz kívánnom kell) és itt ülök az irodában, még így is megnyugtat. pedig igazán jól tudom, hogy semmi sincs igazán rendben, de legfőképpen én nem.

OFFICE GPOY

a tegnapi 14 órás műszakom után, ma délután ötkor vettem észre, 24 órája nem ettem, megint belenyúltam egy tuti melóba

karensaron: mijaza a facebook?

2bios:

ahol üzengetni szoktál, ha elromlik valami elektromos bizbaszod, és meg kell, hogy javítsam. :3

de akkor is szoktam ha éppenséggel fagyit akarok vinni neked a nagyiéktól!

életem

miközben valakit stalkingolok facebookon, fix hogy bejelölök random embereket a képeire tök véletlenül, hogy aztán rohadt idegesen 10 perc alatt rájöjjek, hogy lehet eltünteni